Vannak időszakok, amikor lendületben vagyunk. Könnyen megy a reggeli kelés, van cél, van kedv, az események mintha egy irányba tartanának. És vannak napok, amikor nehezebben indulnak a dolgok. Ilyenkor könnyen megfogalmazódik: „nincs motivációm”.
De a motiváció nem feltétlenül egy hirtelen jött energia. Néha egészen halkan van jelen: egy kérdés formájában, egy nem múló érdeklődésként, egy visszatérő gondolatként, amit még nem tudunk hova tenni. Ezek nem „nagy tervek”, de mozdulni hívnak. A motiváció nem kívülről érkezik – hanem belülről akar kibontakozni.
Aki megtanul figyelni ezekre a finom belső mozgásokra, az előbb-utóbb rátalál arra, ami valóban foglalkoztatja. Ez nem mindig egyértelmű cél, sokszor inkább egy irány – de ez az irány képes életet vinni a hétköznapokba.
És ahol egyre többen tudják, hogyan hívják elő magukból a saját mozgatóerejüket, ott elkezd másképp alakulni az a tér is, amiben együtt élünk.
