Egy túlzsúfolt nap végén, amikor úgy érezzük, „mindent csináltunk, de semmit nem vittünk végig”, gyakran nem a mennyiség a probléma, hanem az irány hiánya. A rendezettség nem kontrollt, hanem átláthatóságot jelent. Azt, hogy értjük, mit miért teszünk, és minek milyen helye van az életünkben.
A belső rendezettség nem zártság. Inkább az a keret, amelyben mozgás lehetséges. Egy olyan struktúra, amire tudunk figyelni, ahol a döntéseink nem sodródásból, hanem átlátásból születnek.
Egy ilyen belső tér nemcsak egyéni szinten jelent kapaszkodót. Azokban a közösségekben, ahol sok önálló, rendezett működésű ember van jelen, egyszer csak elkezdenek átalakulni a viszonyok is. Nem csak reagálás, hanem kezdeményezés születik. Nem csak külső szabályok, hanem a belátás tartja össze.
Az önálló cselekvés ott kezd el hatni, ahol belső rend van – és ez lassan kihat a környezetére is.
