Minden nap más irányba nézünk. Van, amikor a megoldanivalók dominálnak, máskor a hiányok vagy a vágyak kerülnek előtérbe. Néha visszanézünk egy múltbeli eseményre, ami nyomaszt, máskor előreszaladunk egy jövőbeli történésre, amit még nem ismerünk. A figyelmünk iránya formálja azt, amit tapasztalunk – és amit megtapasztaltunk, visszahat arra, ahogyan figyelünk.
Ha sokáig ugyanarra nézünk, kialakul egyfajta szűrő. Már nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amire számítunk. Ha például rendszeresen csak a hibákat keressük – magunkban, másokban –, előbb-utóbb valóban csak azokat fogjuk észrevenni. És ez nem azért van, mert nincs más, hanem mert a figyelmünk ezt keresi.
A figyelem tehát nemcsak leképez, hanem alakít is. És amikor sok ember figyelme ugyanabba az irányba fordul – akár egy családban, akár egy közösségben –, abból új valóság kezd kibontakozni. Néha ez alig észrevehető, máskor egészen átalakító.
Az irány nemcsak egyéni kérdés – hanem közös mozdulatok előszobája is lehet.
Ez is érdekelhet: Motiváció
Érdekel a téma, olvass tovább.
