A mindennapi események gyakran rendezetlennek tűnnek. Egy családi vita, egy rossz döntés, amit később megbánunk, vagy egy hét, ami úgy telik el, hogy a végén nem tudjuk megmondani, mivel is telt valójában. Ha csak az egyes pillanatokat látjuk, könnyű elveszni bennük, és azt érezni, hogy a dolgok egyszerűen csak megtörténnek velünk. De amikor összefüggéseket keresünk – rendszerré szerveződnek.
Az értelem nem puszta logika, inkább egy belső rendszerépítő működés: képes a tapasztalatokat jelentéssel összekötni. Amikor összefüggéseket keresünk, nem egyszerű válaszokra vágyunk. Ebben a folyamatban a tapasztalatok lassan rendszerré állnak össze, és már nem elszigetelt történéseknek látjuk őket, hanem egy nagyobb kép részeinek. Amikor nem csupán felidézzük az eseményeket, hanem kapcsolatot keresünk közöttük: mi miért történt, hogyan hatott ránk, mit indított el bennünk, megjelenik az igény a „rendrakásra”, illetve arra, hogy tanuljunk a tetteinkből.
Ez a belső rendteremtés segít abban, hogy biztonságban érezzük magunkat. Átláthatóbbá teszi, ami velünk történik, és csökkenti azt az érzést, hogy minden csak összevissza zajlik körülöttünk. Így nem csak elszenvedjük az eseményeket, hanem meg is tudjuk érteni őket. Az értelem ráadásul nem csak egyéni szinten működik. Amikor egy közösségben is fontos lesz a megértés – nem csak a gyors reakció –, akkor közösen is tanulni kezdünk a történtekből.
Amikor nemcsak átéljük a dolgokat, hanem meg is értjük, mi történik velünk, könnyebb irányt találni. A tapasztalatainkból tanulságok születnek, az ismétlődő helyzetekből pedig fejlődés. Így az értelem nemcsak rendet tesz bennünk, hanem segít alakítani a jövőnket is.
Végső soron összefüggéseket teremtünk: a saját élményeink között és egymás felé is. Ezekre az összefüggésekre épülnek a közösségeink és a közös működésünk. Ahogyan mi magunk elrendezzük, értelmezzük a tapasztalatainkat, az hatással van arra is, hogyan kapcsolódunk egymáshoz. A megértés ezért nem csak személyes ügy, hanem közös alap.
