Ha egy nap végén visszagondolunk, mivel telt el az időnk, gyakran jut eszünkbe: „csak rohangáltam” vagy „ki sem láttam a feladatokból”. A figyelem ilyenkor máshol van. Tetteink a hatékonyság látszatát keltik, miközben valójában indokolatlanul elfáradunk. Nem attól, amit tettünk – hanem attól, hogy nem voltunk benne igazán jelen.
A figyelemtől függ az is, hogy mit érzékelünk a testünkből, a közérzetünkből, a kapcsolatainkból. Ha valaki hosszú ideje fáradt, nyugtalan vagy ingerlékeny, de nem tudja, miért – lehet, hogy egyszerűen csak régóta másra figyel, mint amire valóban szüksége lenne.
Nem kell ehhez elvonulni vagy lelassulni. Elég lehet az is, ha reggel felkelés után pár percig csak figyeljük, hogy milyen érzés ébredni. Vagy ha egy beszélgetés közben észrevesszük, mikor kapcsol be bennünk egy automatikus válasz. Ilyen apró pillanatokban tér vissza a figyelem – és vele együtt a lehetőség, hogy másképp legyünk jelen.
A test, az érzelmek, a gondolatok – mind jeleznek. A figyelem az, amivel mindezekkel kapcsolatba kerülhetünk. És ha egyre többen megtanulnak így figyelni – magukra, egymásra, a környezetükre –, az nemcsak egyéneket, hanem közösségeket is képes megváltoztatni. A jövő társadalma ott kezdődik, ahol a figyelem nem elvárásból születik, hanem valódi jelenlétből.
