Vannak napok, amikor azt érezzük, hogy „minden összecsúszik”. Elmaradnak teendők, félbemaradnak beszélgetések, nem úgy reagálunk, ahogy szeretnénk. Ilyenkor gyakran kívül keressük az okot: sok volt a feladat, túl gyorsan jöttek az események. De lehet, hogy a belső tereink is rendezetlenek épp.
A belső rendezettség nem azt jelenti, hogy mindig nyugodtak vagyunk. Inkább azt, hogy tudjuk, mi hol van bennünk. Hol vannak a határaink, mire van kapacitásunk, miért fontos egy adott dolog most – és miért nem annyira más. Ez a fajta átláthatóság adja meg azt az alapszintű biztonságot, amire építhetünk, ha változtatni akarunk.
Egy rendezetlen belső világban a döntések kapkodásból születnek. A reakciók túlzóak vagy elfojtottak, és a figyelem nehezen követ valós irányokat. A rendezés önfegyelmet és önállóságot igényel – tudatosságot és tudást önmagunkról.
Ahol már világos, mi történik bennünk, ott meg tud jelenni a kérdés: hogyan lehetne ez másként? És ha ezek a kérdések nem csak egyénekben, hanem közösségekben is felmerülnek, elkezd kirajzolódni egy másik társadalmi működés lehetősége. Egy olyan jövő, ahol a rendezettség nem külső szabály, hanem belső irányultság – ami az együttélést is új alapokra helyezi.
