Az egészséghez gyakran a szerencsét, a genetikát, a környezetet kötjük – és ezeknek valóban van szerepük. De van egy másik tényező is, ami sokkal közelebb van hozzánk: az, ahogyan működünk. Ahogyan gondolkodunk, érzékelünk, döntünk – és ahogyan ezekre reflektálni tudunk.
Az egészséges működés nem állapot, hanem folyamat. Tanulható, fejleszthető. Nem egy sablon szerint, hanem az egyéni működés mélyebb megértésén keresztül. Amikor valaki felismeri, hogy mikor veszít energiát, mikor kapcsolódik másokhoz építő módon, mikor kezd el belül „szétcsúszni” – az már elindult ebben a tanulási folyamatban.
Ez a tanulás nem a hibák elkerüléséről szól, hanem arról, hogyan válhatunk tudatosabbá abban, amit teszünk. És ez a tudatosság nemcsak saját magunkra van hatással. Mert az, aki képes figyelni magára, általában másokra is figyelmesebb lesz.
Egy olyan társadalom, ahol az egészséget nemcsak orvosilag, hanem működésében is értelmezik, sokkal mélyebb egyensúlyi állapotokra képes.
