Gyakran azt hisszük, hogy a valóság „kint van”: eseményekben, hírekben, mások reakcióiban. Pedig sok minden abból, amit valóságnak élünk meg, valójában szűrőinken keresztül érkezik. Ahogyan gondolkodunk, amit érzünk, amitől tartunk – mind részei annak, amit valóságnak nevezünk.
Amikor elkezdjük átlátni a saját működésünket – nem minősíteni, csak megérteni –, új részletek válnak láthatóvá. Nemcsak a miértek, hanem a hogyanok is. Hogyan kerülünk ugyanabba a helyzetbe újra és újra? Hogyan alakul ki bennünk a bizonytalanság, vagy épp az erő? Milyen mintákat futtatunk, és milyen újakat lehetne kialakítani?
Ez a fajta belső értelmezés nem zár el a külvilágtól – épp ellenkezőleg. Pontosabbá, tisztábbá teszi a kapcsolatainkat, a helyünket a világban, a válaszainkat a bennünket érő hatásokra. És egy idő után elkezd visszahatni arra is, hogyan formálódik az a világ, amelyben élünk.
Amikor sokan elkezdik felismerni saját belső mintázataikat, egy olyan közeg formálódik, ahol a valóság nem csak kívülről hat – hanem belülről is érthetővé válik, és a közeg azt alakítani is képes.
Ez is érdekelhet: Figyelem
Érdekel a téma, olvass tovább.
