Van, amikor azt érezzük, hogy csak reagálunk a körülöttünk zajló dolgokra, és hagyjuk, hogy vigyen az áramlat. Válaszolunk egy e-mailre, egy pillanatnyi hangulatra vagy valaki szavaira. Ezek többnyire gyors, automatikus reakciók, amelyeknek sokszor megvan a helyük. De mi változik akkor, ha nem csak reagálunk, hanem tudatosan jelen vagyunk abban, amit csinálunk?
A tudatos jelenlét – nevezzük akár akciónak – nem feltétlenül nagy gesztus. Lehet egy jól feltett kérdés egy megbeszélésen, egy időben kimondott „most erről nem tudok beszélni”, vagy akár egy csend, amit nem sietünk azonnal kitölteni. Ezek nem puszta reakciók: már alakítják azt a közeget, amelyben megszületnek.
Amikor jelen vagyunk, olyan döntéseket tudunk hozni, amelyek nem csak rólunk szólnak, hanem másokra is tekintettel vannak. Ezek a döntések idővel összekötnek bennünket: a kapcsolatainkban, a munkahelyünkön és a közösségeinkben is.
A tudatos jelenlét tehát nem csupán egy belső, egyéni gyakorlat. Amikor tudatosan jelen vagyunk, az hatással van a beszélgetéseinkre, a döntéseinkre és arra a légkörre is, ami körülöttünk kialakul. A jelenlét teret ad a figyelemnek, a tisztább kommunikációnak és a kölcsönös megértésnek. Vagyis nemcsak bennünk történik, hanem a kapcsolatainkban is megjelenik.
