Választunk, amikor nem mondunk ki valamit. Amikor egy lehetőséget visszautasítunk, vagy épp amikor belemegyünk valamibe, amiről érezzük, hogy nem nekünk való. Néha csak utólag tűnik fel, hogy tulajdonképpen döntöttünk – még akkor is, ha nem tudatosan tettük.
Egy munkahelyváltás, egy kapcsolat elindítása vagy megszakítása, egy új szokás kialakítása – látszólag „egyszerű” döntések. De mögöttük ott vannak régi meggyőződések, családi minták, sikertelenségtől való félelmek, bizonyítási vágyak, vágyott jövőképek. Nem mindig tudjuk megnevezni ezeket, mégis formálnak minket.
A döntés egy pillanat. De az oda vezető út egy egész belső világ. Ezért fontos, hogy ne csak a döntést nézzük, hanem azt is, honnan indult bennünk. Így kiderülhet, hogy valóban döntöttünk-e, vagy csak sodródtunk egy iránnyal.
A kérdés talán ez: amit ma választok, valóban összhangban van azzal, amit képviselni szeretnék? És ha igen – akkor lehet, hogy ez a választás nemcsak engem mozdít, hanem azt a társadalmat is, amelyet holnap együtt élünk. A jövő társadalma nem cél, hanem következmény: a ma hozott, tudatos döntések természetes eredménye.
