Sokunkban él az a tapasztalat, hogy „ilyen vagyok, ezt már csak így tudom csinálni”. És valóban: vannak működésmódjaink, amelyek hosszú idő alatt alakultak ki, bejáratottak, ismerősek – és gyakran nem is tudatosulnak. Mégis: amikor egy váratlan helyzetben másként reagálunk, amikor felismerünk egy régi mintát és eltérünk tőle, történik valami lényeges.
Az ember működése nem lezárt rendszer. Akkor is változik, ha nem szándékosan változtatunk. Azonban amikor tudatosan elkezdjük vizsgálni, miként működünk – hogyan gondolkodunk, mi hat ránk, mitől tartunk, mire vágyunk –, lehetőség nyílik az átalakításra. Nem azért, hogy „jobbak” legyünk, hanem hogy összhangba kerüljünk azzal, amit valóban képviselni akarunk.
Ez a képesség – a tudatos működésformálás – talán az egyik legfontosabb adottságunk. Mert nemcsak a saját életünket rendezi át, hanem másokat is elér: viszonyokat, munkahelyeket, közösségeket, akár generációkat.
A jövő társadalma nem készül, hanem formálódik – épp azokból az egyéni mozdulatokból, amelyek a belső átalakulásból indulnak.
