A stresszel kapcsolatban számos ismeret hallható a mindennapok során, a legtöbben mégis nehezen megfogható, kiszámíthatatlan tényezőként tekintenek rá, ami bizonyos munkahelyekhez, élethelyzetekhez köthetően “üti fel a fejét”, illetve “szenvedi el” az ember. Valójában a stressz nem egy meghatározhatatlan dolog, hanem egészen jól körülhatárolható paraméterekből tevődik össze.

A stressz nem csupán bizonyos embertípusokat, embercsoportokat (pl. édesanyák, munkavállalók, munkáltatók) érint, hanem minden emberre hatással van. A stressz betegségokozó hatásaihoz hozzáadódik az a stressz is, amit amiatt él meg mindenki, hogy nincs tisztában magával a stressz mechanizmusával – azzal, hogy a stressz javarészt az emberi túlélési mechanizmusok normális működésére épült diszfunkciók összessége.

A projektben végzett korábbi kérdőíves kutatás igyekezett feltárni annak a hátterét, hogy a szektorban dolgozó emberek esetében honnan származnak a stresszfaktorok és ezek milyen intézkedéseket igényelnek a munkáltatói részről, illetve az egyén részéről, amennyiben ez releváns.

A GINOP-5.3.5-18-2019-00112 azonosítószámú pályázat keretében, a kérdőíves felmérés után, a beérkezett adatok kiértékelésre kerültek. Az ebből készült tanulmány alapján az szektorban dolgozó munkavállalók és munkáltatók esetében az alábbi stresszfaktorok a leginkább jellemzőek.

A munkahelyi környezet tekintetében kiemelkedő a zajosabb környezet hatása a munkavállalókra: szignifikánsan több betegségben szenved, évente több panasza és orvosnál való megjelenése van azoknak, akik zajos környezetben dolgoznak.

Ezenkívül szignifikánsan több dolog miatt aggódnak a zajos környezetben dolgozók.

Összefüggés mutatkozott a munkahelyen érzékelhető kellemetlen szaghatások és az ügyfél oldalról illetve munkatársak részéről érkező agresszió mértéke között is.

Ezek egyszerűen felmérhető tényezők, amelyek viszonylag könnyen rendezhetőek és javulást okozhatnak a munkavállalók életminőségében, illetve a munkahelyi hatékonyság növelésében.

A munkavállalók mindössze 12,5% alszik kielégítő mennyiséget, a további 87,5% ennél kevesebbet. Szignifikáns összefüggések mutathatóak ki

  • az alvás hossza és minősége és az évente előforduló kezelendő panaszok, betegségek száma között,
  • az alvás hossza és minősége és az aktuális fájdalmak között,
  • alvás minősége és hossza és a munkahelyen kívüli krízishelyzetek száma között,
  • alvás minősége és hossza és a munkavállalók általános közérzete között.

Az alvás minősége és hossza összességében jelentősen befolyásolja a munkavállalók általános közérzetét, mindenkori fizikai általános állapotát és ezáltal számos stresszfaktort is.

A munkavállalók 26,8%-a mozog rendszeresen heti 3 vagy több alkalommal. 39,5% pedig nem mozog egyáltalán heti rendszerességgel.

Szignifikáns korrelációt találtunk az alvás minősége, mennyisége és a mozgáshoz, sporthoz való hozzáállás között.

A kérdőívet kitöltő munkavállalókra többségében – 51,6%-ukra – jellemző, hogy naponta háromszor étkeznek. A 4, illetve a több étkezéssel élők aránya 22,2%-a, ezzel közel azonos mértékben 26,2% arányban fordul elő, hogy a munkavállalók 1, illetve 2 étkezéssel tevékenykedik végig a napot. A felmérés során az is kimutatásra került, hogy a kevesebb étkezés szám (napi 1-2) nem a munkakörülmények, munkakövetelmények vagy szigorú előírások miatt van, hanem egyéni okokból.

A munkáltatókra intenzívebben hat a Sars-Cov-19 pandémia aktuális helyzete és az ezzel kapcsolatos munkahelyi körülmények változásai.

A munkáltatók visszajelzései alapján a jellemző stresszforrás a munkahelyen 38,8% arányban “A szűk határidők”, valamint 25% arányban „Az ügyfelekkel való kommunikáció és konfliktushelyzetek”.

A munkáltatók által kitöltött kérdőívekből az is kiderül, hogy mindössze 40% látja úgy, hogy „A munkavállalók több mint 80%-a megfelelő kommunikációs képességgel bír.” A többi munkáltató ezen érték alatt ítélte meg a munkavállalói kommunikációs képességeit. A konfliktuskezelési képesség esetében hasonló értékek mutathatók ki a válaszokból.

Az érdekképviseletek jelenléte hasznos, ez derült ki a felmérés több pontjából. Lényegesen kevesebb agresszív megnyilvánulás van azokon a munkahelyeken, ahol van érdekképviselet, illetve kevésbé élik meg agresszívnak az adott helyzeteket a munkavállalók.

Leggyakoribb munkaadói stresszfaktorok között 35,4%-ban a “Be nem tartott határidők miatti panaszok száma ÉS/VAGY anyagi károk” szerepelnek. Mindezek mellett is elmondható a munkavállalók és munkáltatók által adott válaszok alapján, hogy a munkavállalók az esetek többségében tartják és jól kezelik a határidőket, illetve a munkaszervezésnek köszönhetően nem, vagy kevésszer tapasztalják az időszorítást.

A projekt eredményei többek között lehetőséget biztosítanak arra is a munkáltatóknak, hogy a különböző prevenciós megoldások palettájának szélesítésével támogassák a munkavállalóik stresszkezelését.